Avagy miért nem minden könyvszekér a miénk, miért vásárolunk könyveket, és mi történik valójában az adományokkal?
Egy könyvszekér működése kívülről meglehetősen egyszerűnek tűnhet. Könyvek érkeznek, felkerülnek a polcokra, az olvasók válogatnak, fizetnek, hazaviszik őket. A történet vége.
Csakhogy a történetnek ez legfeljebb az utolsó fejezete.
A könyvszekerek működésével kapcsolatban időről időre találkozunk olyan kérdésekkel, megjegyzésekkel és kritikákkal, amelyekből kiderül, hogy sokan egészen mást képzelnek a háttérben zajló munkáról, mint ami valójában történik.
Nem várjuk el senkitől, hogy ismerje egy könyvszekér működésének minden részletét. De úgy gondoljuk, néhány dolgot érdemes elmesélni.
Először is: nem minden könyvszekér a miénk
Budapesten és más városokban az évek során többféle utcai könyvárusító kezdeményezés működött, amelyek megjelenésükben olykor hasonlítottak egymásra.
A Corvin környékén, a Margit hídnál és más helyeken megforduló zöldes mozgó könyveskocsik például nem a mi szekereink voltak. Más társaság működtette őket, tőlünk függetlenül.
Mindez azért fontos, mert rendszeresen kapunk olyan számonkérő hozzászólásokat, amelyek nem is a mi tevékenységünkre vonatkoznak.
Természetesen megértjük, ha valakinek hiányzik egy megszokott könyves hely. Azt viszont nem tudjuk megmagyarázni, hogy egy tőlünk független vállalkozás miért szüntette meg a működését.
Miért tűnik el néha egy könyvszekér?
Egy közterületen álló könyvszekér nem egyszerűen úgy működik, hogy találunk egy szimpatikus sarkot, odatoljuk, és ott maradunk, amíg kedvünk tartja.
A közterület használatához engedély szükséges, amelyet az illetékes önkormányzat ad ki. Az engedélyek meghatározott időre és feltételekkel szólnak. Lejárhatnak, megváltozhatnak a feltételeik, vagy előfordulhat, hogy nem hosszabbítják meg őket.
Egy könyvszekér megszűnésének tehát számos oka lehet, és ezek nem mindig a mi döntéseinkből következnek.
Nekünk is érdekünk, hogy egy jól működő, az olvasók által szeretett könyvszekér a helyén maradhasson. Hiszen egy ilyen hely nem egyik napról a másikra válik a város részévé. Idő kell hozzá, visszatérő olvasók, ismerős arcok, beszélgetések és rengeteg munka.
Amikor egy ilyen hely megszűnik, az számunkra sem közömbös.
Ha adományba kapjuk a könyveket, miért vásárolunk belőlük ennyit?
Ez talán az egyik legérdekesebb félreértés.
Sokan úgy képzelik, hogy a könyvszekerek kizárólag a lakosságtól kapott könyvadományokból működnek. Hogy a könyvek ingyen érkeznek, mi pedig egyszerűen kitesszük őket eladásra.
Valójában nagyon sok könyvet vásárolunk is.
Ennek pedig nemcsak gazdasági, hanem egészen egyszerű olvasói oka van.
A hagyatékokból és könyvadományokból gyakran ugyanazok a szerzők, ugyanazok a sorozatok és ugyanazok a címek kerülnek elő. Bizonyos korszakok rendkívül népszerű könyvei ma is hatalmas mennyiségben vannak jelen a magyar háztartásokban.
Moldova György vagy Berkesi András könyveivel például rendszeresen találkozunk. Nem azért említjük őket, mert ne lenne helyük a magyar könyvkultúrában, hanem mert jól mutatják, hogyan működik a könyvek másodlagos piaca: ami egykor óriási példányszámban jelent meg, abból évtizedekkel később is rengeteg kerül elő.
Ha kizárólag az adományokra támaszkodnánk, könnyen előfordulhatna, hogy egy-egy szekéren újra és újra ugyanazokat a könyveket találnák az olvasók.
Márpedig mi nem azt szeretnénk, hogy valaki minden kedden ugyanannak a Moldova-kötetnek köszönjön vissza, mint egy régi ismerősnek.
Azt szeretnénk, hogy legyen miért visszatérni.
Hogy a klasszikusok mellett kortárs irodalom, filozófia, történelem, gyerekkönyvek, krimik, ismeretterjesztő művek és váratlan felfedezések is helyet kapjanak a szekereken.
Ehhez tudatos könyvbeszerzésre van szükség. Vásárolunk könyveket, válogatunk, keressük a hiányzó műfajokat és szerzőket, figyeljük, mire kíváncsiak az olvasók.
A jó könyvkínálat nem pusztán attól jó, hogy sok könyv van benne.
Hanem attól, hogy van miből választani.
Mi történik az adományozott könyvekkel?
A könyvadomány számunkra érték. De nem minden könyv azonos állapotban érkezik, nem minden könyvre ugyanakkora az érdeklődés, és nem minden könyvnek ugyanaz a piaci értéke.
Ezért a beérkező adományokat először feldolgozzuk és átválogatjuk.
Vannak könyvek, amelyek a könyvszekerek kínálatába kerülnek. Mások ritkaságuk, keresettségük vagy értékük miatt más értékesítési csatornán találhatnak gazdára.
Előfordulhat például, hogy egy adományban olyan kötetre bukkanunk, amelynek a piaci értéke több tízezer forint.
Miért ne értékesíthetnénk ezt a könyvet a valós piaci értékén?
Miért lenne felelősebb döntés néhány száz forintért továbbadni, ha az értékesítéséből származó bevétel hozzájárulhat a könyvszekerek fenntartásához?
A közterület-használatnak, a raktározásnak, a szállításnak, a könyvek feldolgozásának és a munkatársak foglalkoztatásának mind költsége van.
A könyvek egy része adományként érkezik. A működésünk költségeit azonban senki nem adományozza automatikusan melléjük.
Az értékesebb könyvek megfelelő áron történő eladása ezért nem ellentétes a könyvmentés gondolatával. Éppen a fenntarthatóságát szolgálhatja.
Az adomány nem azonos az eladásra kínált készlettel
Van még egy fontos különbség, amely kívülről talán nem mindig egyértelmű.
A beérkező, feldolgozásra váró könyvek nem azonosak a már átválogatott, beárazott és értékesítésre előkészített könyvekkel.
Az adományok feldolgozása önálló munkafolyamat. Minden könyvnek meg kell találni a megfelelő helyét, és ehhez idő, figyelem, szakértelem szükséges.
Ezért kérjük az olvasókat, hogy a még feldolgozatlan adományok közül ne válogassanak. A vásárlásra előkészített kínálat természetesen mindenki számára elérhető.
Ez nem titkolózás, és nem is kivételezés. Egyszerűen a működés rendje.
Egy könyv ára és egy könyv értéke
A könyvszekerek egyik legfontosabb célja, hogy az olvasás minél több ember számára elérhető legyen.
De az elérhetőség nem azt jelenti, hogy minden könyvnek ugyanannyiba kell kerülnie, függetlenül annak ritkaságától, állapotától vagy keresettségétől.
A néhány száz forintos könyvek és az értékesebb, külön értékesített példányok nem egymás ellen dolgoznak.
Egy jól működő könyves rendszerben éppen kiegészíthetik egymást.
A cél nem csupán az, hogy a könyveket a lehető legolcsóbban adjuk tovább, hanem az is, hogy az egyébként 1000–5000 forintba kerülő kötetek jóval kedvezőbb áron váljanak elérhetővé, minél több könyv megtalálja a következő olvasóját, és mindeközben maga a rendszer is fenntartható maradjon.
És végül: a kritikáról
Tudjuk, hogy egy-egy megszűnő könyvszekér csalódást okozhat. Azt is, hogy nem minden döntésünk lesz mindenkinek szimpatikus.
A kérdéseket, észrevételeket és a megalapozott kritikát természetesnek tartjuk.
Azt viszont szeretnénk kérni, hogy mielőtt valaki egy kommentben megfogalmazza a végső ítéletét, próbáljon tájékozódni arról, hogy mi történt valójában.
Nem minden könyvszekér tartozik hozzánk. Nem minden bezárás a mi döntésünk. Nem minden könyv adomány. És nem minden adományozott könyv kerül automatikusan néhány száz forintért a szekerekre.
Ezek nem ellentmondások. Egy összetett működés természetes részei.
A könyvek szeretete közös ügyünk. De a szeretet önmagában nem fizeti ki a szállítást, a raktárat, a közterület használatát vagy a munkatársakat.
Ehhez szervezésre, munkára, felelős döntésekre és olykor kompromisszumokra is szükség van.
Mi pedig azt szeretnénk, hogy a könyvszekerek ne csupán szép emlékei legyenek a városnak, hanem a jövőben is működő, élő helyek.
Ahol mindig érdemes megállni. És ahol egy könyv története nem véget ér, hanem újrakezdődik.